A kenyérlángos, vagy másik nevén a töki pompos (ismert még langalló és kemencelángos néven is) eddig valahogy kimaradt az életünkből, pedig egy nagyon finom étel. A minap azonban úgy döntöttünk, hogy ha már olajban sült lángost készítünk rendszeresen, akkor miért ne készítenénk kemencében, azaz konyhai körülmények között sütőben készíthető változatát is, a töki pompost. Mi most bacon-ös lilahagymás változatot készítettünk egy kis chilivel megfűszerezve. A chilit ezúttal is a Sárréti Chilifarm biztosította számunkra.



Utólagos tapasztalat az, hogy épp csak egy kicsivel macerásabb ennek az elkészítése, mint az olajban süthető lángosé, ugyanakkor rendkívül finom és laktató. Nem bántuk meg, hogy elkészítettük, és természetesen nem ez volt az utolsó eset, hogy ez volt a napi betevőnk... mindenkinek teljes szívből ajánlom. :-)

Története: A kenyérlángos valójában a lepényféle sült tészták csoportjához tartozik. Abban külön­bözik a lepényektől, hogy a kenyérlángos minden esetben erjesztett tésztából készül, míg a lepények lehetnek erjesztetlen, kemény, sült tészták is. Kenyérsütéskor az első étkezésre fogyasztották. Natúr állapotban vagy ízesítve önálló, laktató étel. Ma már országszerte ismerik és fogyasztják. A tradicionális étrendben az Alföldön volt jellemző.

Nyelvtanilag a kenyérlángos összetett szó. A lángos lángnál sütött lepényt jelent. Első írásos emléke 1700-ból való. Mivel a szóösszetétel első része azt mutatja, hogy a kenyérrel, az erjesztett tésztából készült magas kenyérrel függ össze, története időben egészen a XIV. századig nyúlik vissza. Ekkor kezdett az erjesztett kenyér fogyasztása általánossá válni, és ez a folyamat a XVI-XVII. századig tartott. A kenyérlángos sütése azokban a régiókban volt jellemző, ahol jól keleszthető búzalisztből sütöttek kenyeret. Sütési technológiáját a paraszti háztartások kísérletezték ki: a már megkelt kenyértésztából annyi zsömlényi tésztát szakítottak ki, ahány lángost akartak sütni. A tésztát elnyújtották, és a már felfűtött kemence fenekére, az izzó parázs, a láng elé behelyezték. Hamar megsült. Melegen fogyasztották zsírral, vajjal, sűrű tejfellel megkenve. Ízesítés nélkül, önmagában is élvezhető. Sütötték káposzta- és karalábélevélen. A zöld levelek különleges ízt kölcsönöztek neki. A kenyérlángos sütését az is indokolta, hogy kenyérsütés napján ez a sült tészta pótolta a kenyeret, ami ekkorra már elfogyott a háznál. Önálló ételként fogyasztották, nem ettek mellé mást.

1730 körül az alföldi településeken a kenyérlángos már ebben a formában szerepelt a pásztorok juttatásainál. A naponta hazajáró disznópásztorok, csordások részére sütötték kenyérsütés napján. Ezt az adományt a fizetség elszámolásánál figyelembe vették. A XIX. század második felétől lángost már nem csak kenyérsütéskor állítottak elő. A sörélesztő megjelenésével csökkent az erjesztett tészta előállításának ideje, így a kenyértésztától függetlenül is lehetett kelt tésztát készíteni. A XIX. század végén és a XX. század elején már zárt tűzhelyen, olvasztott sertészsírban, sajtolt növényi olajban sütötték. Ez az újítás lehetővé tette széles körű elterjesztését és a kereskedelembe való bevonását. Elsősorban piacokon, vásárokon, fürdőhelyeken, pl. a Balaton mentén működő kifőzdékben vált népszerű étellé a XX. század első felében. Készítése és fogyasztása a gyorsétkeztetés feltételeihez kiválóan megfelel. A magyaros ízek kínálására törekvő éttermekben szerepelt az étlapon.

A forró zsiradékban sült lángos megjelenése után a kemencében készülőt kemencelángosnak kezdték nevezni. A lángosok ízesítés alapján lehetnek többek között zsírosak, tejfölösek, túrósak, fokhagymásak, sajtosak, kolbászosak és lekvárosak. Az 1950-es évek folyamán a kemencelángos sütése a családoknál a hagyományos kemence elbontásával és a házi kenyérsütés elhagyásával megszűnt. Viszont adottak továbbra is a feltételek, hogy a háztartásokban forró zsírban, serpenyőben süssenek lángost. Ennek ellenére kevés családnál vállalkoznak rá, inkább számítanak a vendéglátóipar szolgáltatására. Akkor fogyasztják, ha tömeges eseményen - vásár, felvonulás, kirándulás, strandolás - vesznek részt.

forrás: www.pekszovetseg.hu

Hozzávalók a tésztához:
- 3 db közepes méretű krumpli
- 50 dkg liszt
- egy kis pohár kefír
- 1 teáskanál só
- fél deciliter tej
- fél csomag élesztő
- 3 evőkanál olaj

Hozzávalók a feltéthez:
- egy nagy doboz tejföl
- 2-3 gerezd fokhagyma (vagy házi fokhagymakrém)
- 1-2 fej kisebb lila hagyma
- egy csomag baconszalonna
- reszelt sajt a tetejére (opcionális, mi kihagytuk)
- 4-5 darab chili paprika
- őrölt bors (opcionális)
- morzsolt petrezselyemzöld (opcionális)

A krumplikat főzzük meg, és krumplinyomón nyomjuk át. A langyos tejben futtassuk fel az élesztőt, és az összes hozzávalót dolgozzuk össze. Kelesszük meg az így kapott tésztát, majd nyújtsuk ki, és rakjuk sütőpapírral bélelt tepsibe. (Aki akarja, ezen a ponton tegye be a sütőbe, és süsse elő a tésztát 180 fokon 5 percig - de nem muszáj.) A fokhagymákat tisztítsuk meg, fokhagymanyomón nyomjuk át, tegyük a tejfölbe, és keverjük el benne. Majd ezt a fokhagymás tejfölt kenjük rá a tésztára. Erre pakoljuk rá a felkockázott bacont, és a megtisztított, karikákra vágott hagymát. Őrlőfejes borsszóróval kicsit borsozzuk meg, majd szórjuk meg egy kevéske szárított morzsolt petrezselyemzölddel. A chili paprikát karikázzuk fel, és szórjuk szét rajta azt is. 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsül - de azért tűpróbával ellenőrizzük.

Jó étvágyat! :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊