A férjem kedvenc süteménye az ischler. Vagy csak volt? Ennek története van! :-) Szóval bő tíz évvel ezelőtt megismerkedtünk, rá pár hónapra összeköltöztünk. Rólam tudni kell, hogy sütemény- és édességfüggő vagyok. A férjem azt mondta, ő nem. Ő csak nagyon ritkán eszik csokoládét, és persze abból is az étcsokit kedveli, süteményt meg háromhavonta ha egyszer nassol... Már kezdtem azt hinni, hogy nem is leszünk jóban, hiszen én el nem tudok képzelni egy hetet sütés nélkül, és kétségbe is estem, hogy kinek fogok sütni minden áldott héten?



S ha sütnék is magamnak, mikor eszek meg akkora mennyiségeket? Úgyhogy munkához láttam! Először csak a túró rudit szerette meg általam, aztán jött sorba minden. Hol van már az az idő, hogy havonta egy szelet étcsokit eszik...!?! Először a boltokból ismert ischler süti volt a kívánsága, hogy süssem meg - azért, mert ez az egyik kedvenc süteménye. Nos, ez talán megmaradt egyik kedvencnek, de jött mellé még annyi, hogy követni sem bírom! :-)

Az ischler története: A közhiedelem szerint először I. Ferenc József tiszteletére készítették az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén fekvő Bad Ischl fürdővárosban a ma is működő Zauner Cukrászdában (Zauner Konditorei) 1849-ben. A süteményt valóban itt találták fel, de több mint 100 évvel később: egy Richard Kurth nevű cukrász alkotta meg az 1950-es években. Az ischler változatai: Eredetileg rumos csokoládékrémmel készült. Manapság is nagy keletje van a ribizli- vagy baracklekvárral megtöltött süteménynek. A Zauner Cukrászdában napjainkban kétféleképpen készítik az islert: csokoládéval leöntve és töltve vagy lekvárral töltve és kávés krémmel leöntve. Hegedűs László szolnoki cukrász, a több mint száz éves Kádár cukrászda mestercukrásza álmodta meg és készítette el elsőként tojáshabbal. A habos isler azóta folyamatosan terjed, de különösen Szolnokon és a keleti országrészben népszerű. Forrás: hu.wikipedia.org

Hozzávalók az ischlerhez:
- 20 dkg liszt
- 15 dkg margarin
- 8 dkg porcukor
- 10 dkg darált dió
- 2 evőkanál rum
- 1 citrom reszelt héja
- egy csipet konyhasó
- 1 tábla ét tortabevonó
- bármilyen gyümölcslekvár

A lisztet összegyúrjuk a margarinnal, a cukorral, a darált dióval, a rummal (én 1 evőkanál rumaromát tettem bele), a reszelt citromhéjjal, és a csipetnyi sóval. Ha szükséges, egy kevés tejet adhatunk hozzá. A tésztát folpackba csomagolva egy órára hűtőszekrénybe tesszük. Utána liszttel megszórt deszkán kb. fél centi vastagságúra kinyújtjuk, és 4-5 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle. A tésztakorongokat sütőlemezre helyezzük, és szép világossárgára sütjük 8-10 perc alatt. Ha kihűlt, kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk. Nálunk anyukám házi meggylekvárja és cseresznyelekvárja került bele. A tortabevonót egy kis olajjal felolvasztjuk, és lekenjük vele az összeragasztott tésztakorongok tetejét.

Jó nassolást mindenkinek! :-)

Recept forrása: Pasch Julianna, Jámbor Mariann: Csábító házi sütemények

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊