Anyósomék hoztak nekünk egy jó adag (16 kg) meggyet még a múlt hónapban, amelynek kisebbik részéből istenien finom házi meggyszörp készült, a nagyobbik feléből pedig a jelen poszt alanyát képező házi meggybor. Aki rendszeres olvasója a blognak, az már bizonyára találkozott nem egy házi borunkkal, hiszen ha nem is túl sűrűn, de azért rendszeresen kísérletezgetünk ezzel is. Olyannyira, hogy hasonló borunk már volt, csak éppen vadgyümölcsből készült (Vadcseresznye-sajmeggy házi bor – csemegebor).

Most szintén egy csemegebor volt a cél, mert sem én, sem a feleségem nem szeretjük a száraz, savanyú borokat, főképp nem, ha gyümölcsborról van szó. Ezért a mostani házi meggyborunk is egy édes bor lett. Na nem sziruposan, szájösszeragadósan édes, de mindenképpen közelebb áll az édeshez, mint a félédeshez. Ugyanakkor annyira finom lett, hogy hiába több, mint tíz liter lett, nem fog sokáig tartani...

Hozzávalók a házi meggyborhoz:
- 10 kg meggy
- 3+2 liter víz
- 2+1 kg kristálycukor
- 1 csomag élesztő
- 5 mokkáskanál citromsav
- 3 gramm borkén

Házi meggybor elkészítése:

Az egész azzal kezdődik, hogy felmászunk a fára, és szedünk magunknak meggyet... :-) Na de viccet félre! A meggyet alaposan mossuk meg, majd egy akkor vödörbe tegyük, amit maximum félig tölt meg. Nem kell kimagvalni, azt megoldjuk mindjárt. Most jön az, hogy a gyümölcsöt törni kell. Ha nem szeretnénk, hogy fröcsköljön, akkor jobban tesszük, ha már most öntünk rá legalább három liter vizet a fent említett mennyiségből. Ezután mindkét kezünkkel nyúljunk a vödörbe, és a markunkkal kezdjük el szétnyomkodni a meggyeket. Ez eltart egy darabig, de nekem semmilyen eszközöm nem volt a kezemen kívül, amivel ezt hatékonyabban tudtam volna csinálni. Akinek van, az teheti ahogy akarja, a lényeg, hogy a magok ne törjenek össze. A gyümölcsök zúzását addig kell végezni, mígnem nagyjából minden szemet sikerült jól szétroncsolni.



Ha ez megvan, akkor lassan kevergetve a magok többsége feljön a tetejére, amit egy szűrőkanállal le is szedhetünk. Nem kell minden magot már most kiszedni, elég ha a nagy részétől sikerül megszabadulni. Ez után keverjük el a lében a citromsavat. Ennek a lényege a gyümölcs gyönyörű színének megőrzése, mert ennek híján hajlamos a barnulásra, és akkor veszít esztétikai értékéből, ráadásul az oxidáció során kicsit az íze is megváltozik. Na de visszatérve a lényeghez: amint jól elkevertük benne a citromsavat, takarjuk le egy konyharuhával a vödröt, és tegyük 20-25 fokos helyiségbe két-három napra előerjedni. Naponta legalább kétszer alaposan keverjük át, nehogy a tetején megfogja a penész.

A harmadik napon (ekkorra már kellemes alkoholos cefre szaga van, és a gyümölcshúsból szinte kiázott minden lé) le kell szűrni. Én erre a célra egy gyümölcsmosó szűrőtálat használtam. Ezen a gyümölcshéj nagy része és az összes mag fennakad, a lé viszont zavartalanul átfolyik. A szűrést követően (nekünk 9 liter levünk lett) keverjünk el benne két kilogramm cukrot teljes oldódásig, adjuk hozzá a megadott mennyiségből még hátra lévő két liter vizet (nekünk így lett 11 liter mustunk), majd mehet az erjesztő edénybe, ami esetemben egy 15 literes üvegballon, amit a nem régen kaptam az egyik kedves kollégámtól. Ha ez erjesztő edényben van, akkor jön az élesztő hozzáadása, ami lehet borászati fajélesztő, vagy sütőélesztő is akár. Én ez utóbbit szoktam használni, bár az "igazi" borászok szerint ez pancsolás. Az elmúlt évek során sok kedves ismerősöm kóstolta már a házi gyümölcsboraimat, de még egyik sem panaszkodott, sőt! Úgy itták, mintha utoljára innának az életben. Szóval, szerény véleményem szerint megfelel a sütőélesztő is.



Miután ezt hozzáadtuk, le kell zárni az üveget olyan módon, hogy a keletkező széndioxid távozni tudjon, de levegő ne juthasson az erjesztő edénybe. Erre a célra találták fel a borászati kotyogót, amelyet megvehetünk gazdaboltban, vagy borászati kellékeket forgalmazó üzletekben, de nem muszáj ebbe pénzt ölni. Elegendő az is, ha üveg szájába dugót dugunk, a dugón fúrunk egy legalább 1.5-2 cm átmérőjű lyukat, és ebbe beledugunk egy ugyanilyen keresztmetszetű PVC csövet, amelynek másik végét egy edény vízbe dugunk. Nekem nem volt dugóm az üveghez, én egy lufival oldottam meg ezt. De aki szélesebb szájú üveget használ, akár az alábbi cikkben leírt módon gumikesztyűvel is pótolhatja a borászati kotyogót. Ennek az egésznek a működése a következő: az alkoholos erjedés folyamán az élesztőgombák a cukrot bontják le alkoholra, és széndioxidra. A széndioxid először kiszorítja majd az üvegben lévő levegőt, majd szépen lassan elkezd maga a széndioxid is távozni. Ez bugyogó hangot ad a vízbe lógó csőből előtörve. A víz kiengedi a nyomás miatt a széndioxidot, de elzárja a levegő útját. Ha ezt nem tennénk, és az erjedés közben a készülő bor felszínét tartósan levegő érné, akkor a levegőben mindenhol ott lévő ecetbaktériumok elkezdenék a termelődő alkoholt lebontani vízzé és ecetsavvá, így a végén nem meggyborunk, hanem meggyecetünk lenne. Ezt meg nem szeretnénk...

Szóval, ebben az állapotban hagyjuk érintetlenül erjedni nagyjából 20-25 fokos helyiségben (ha borászati fajélesztőt használunk sütőélesztő helyett, akkor érdemes odafigyelni, hogy milyen élesztőt veszünk. Van ugyanis alsó- és felső erjesztésű is, és mindkettőnek már hőmérséklet tartomány az ideális). Naponta nézzünk rá a borra, és amikor már nem látunk buborékokat távozni a PVC csőből, akkor lezajlott a zajos, vagy másként mondva a főerjedés. Itt ennél a pontnál el kell döntenünk, hogy milyen bort szeretnénk (száraz, félszáraz, félédes, édes), mert attól függ a folytatás.

A fennmaradó 1 kg cukorból attól függően, mennyire akarjuk édesíteni a végeredményt adagoljunk a borhoz. Ha mindet hozzáadjuk, akkor egy kellemes, de nem túl szirupos édes desszertbort kapunk. Mi ezt szeretjük, így mi mindet hozzáadtuk. Azt a következőképpen végezzük. Lopóval, vagy gumicsővel szívjunk le a borból két liternyit, majd a kívánt mennyiségű cukrot keverjük el benne oldódásig. Öntsük vissza az erjesztő edénybe, majd zárjuk vissza a kotyogóval, és hagyjuk így erjedni még egy napot. Ez azért jó, mert újra beindul a zajos erjedés, és az újra aktiválódó élesztőgombák és nagy mennyiségű széndioxid kiöl minden károsat a borból, ami esetleg bekerülhetett a cukorral. Egy nap erjedés után szedjük le a kotyogót, majd jöhet a kénezés.

Aki száraz bort akar, az az előző bekezdést átlépve innen folytassa. A borból vegyünk le lopóval vagy gumicsővel nagyjából egy liternyit, majd abban keverjük el a megadott mennyiségű borként. Ezt öntsük vissza a borba, majd hagyjuk nyitva az erjesztő edényt, csak egy textillel takarjuk le, és hagyjuk így néhány napig, míg elkezd leülepedni a nagyja. Ezt szemmel jól fogjuk látni az edény alján. Ezt követően gumicsővel fejtsük le egy másik edénybe (ez az első lefejtés) úgy, hogy az alján lévő üledéket ne keverjük fel. Ha megvan, akkor ebben az edényben hagyjuk ülepedni nagyjából 10-15 napig.



Amikor szép tiszta, jöhet a következő lefejtés, és egyben a palackozás. Nekünk a végeredmény 1 db 5 literes demizson, és 6 db 0.75 literes (a 6. nincs a fotón, mert azt a fáradtságos munka jutalmaként megittuk) palack lett tele, de mi a boros üvegekbe simán beletöltöttünk 0.8 litert. Nagyon finom bor lett, csak vigyázni kell vele, mert itatja magát, és az ember nem érzi az erejét. Egyszer csak azt veszi észre, hogy a lába már nem engedelmeskedik... :-)

Mindenkinek kellemes meggyborkészítést kívánunk! :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊