Nagyon szeretem a fokhagymát minden formájában. A minap a házi fokhagymakrém receptjét osztottam meg a kedves olvasókkal, ma egy másik finomság következik, az ecetes fokhagyma, azaz a savanyú fokhagyma. Ez is a kedvenceim közé tartozik, de sajnos a boltokban egyrészt nagyon drága (150-180 g / üveg = közel 600 Ft), másrészt azoknak az ízesítése sem olyan, mint ahogy én szeretem. nekem a savanyú fokhagymához kötelező fűszer a kapor, a boltiakban pedig az vagy nincs, vagy nagyon kevés van csak benne. Ezért úgy döntöttem, magamnak teszek el ebből az isteni finomságból, mégpedig tartósítószer nélkül...



A mi változatunkhoz fél kiló fokhagyma kell, ami mostani áron 700 Ft körül van. Ha ehhez számolom a fűszereket, meg minden egyebet, akkor is bőven 1000 forint alatt van, és ezért mindjárt 50 dkg ecetes fokhagymánk lesz - nem mellesleg tartósítószertől és egyéb mesterséges adalékanyagoktól mentes - és nem 150-180 g. Szerintem mindenképpen megéri magunk készíteni ezt is.

Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma és segíti az emésztést is. De vigyázzunk, az interneten számos tévhit és felhasználási mód kering erről a liliomfélék családjába tartozó növényről! 100 gramm fokhagyma, amit gyógyhatása miatt már az ókorban és a középkorban is sokra becsültek, 6,8 gr fehérjét, 26,3 gr szénhidrátot, 0,1 gr zsírt és 137 Kcal-t tartalmaz. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén és a foszfortartalma, de ezen kívül kálium, kalcium és magnézium is található benne. A fokhagyma tartalmaz még A, B, C, és E-vitamint is. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunerősítő hatása van, és főzéssel csak a C-vitamin tartalma vész el. Az immunerősítésen kívül pedig a fokhagyma az érrendszer legjobb barátja is. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, és az emésztés segítésére is alkalmas. – Fogyasztásával a vérnyomás bizonyítottan csökkenthető, az erek rugalmassága viszont növelhető. Az artéria falába lerakódó koleszterin mennyisége is szignifikánsan kevesebb lesz a fokhagyma rendszeres fogyasztásával, így a koleszterinproblémák kezelésére is alkalmazható természetes „gyógyszer”. A fokhagyma rendszeres fogyasztásával mindezeken túl megakadályozható a vérrögképződés is, ugyanis hatóanyagai nem engedik a vérlemezkék összetapadását.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy az érelmeszesedés megelőzésében, sőt feloldásában is jelentős szerepe van ennek a szúrós szagú növénynek. – A fokhagyma az úgynevezett plakkok, vagyis a kemény, mész szerű anyagok érfalon történő lerakódását is gátolja. A plakk az artériák falára rakódott zsíros szűkület, amelybe gyakran rakódik le mész is – folytatta a belgyógyász. A vérben található magas rossz-koleszterin oxidációjával (amit például dohányzással érhetünk el) oxidált LDL-koleszterin alakul ki. Ezeket az érfalban található faló sejtek az ún. utcaseprő receptoron keresztül felveszik, s magukban elraktározzák. – Ha sok a koleszterin a sejtek plazmájában, az habos-sejté válik, ebből áll a plakk belseje. A fokhagyma a falósejtekben gátolja az LDL-koleszterin lerakódását, s így gátolja a plakk-képződést is. A rendszeres fokhagymafogyasztással fogainkat is védhetjük. Érrendszerünk ugyanis tisztább lesz tőle, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is. A fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését is a szervezetünkből, így a méregtelenítésben is segítségünkre lehet. Talán kevésbé ismert, hogy jó hatással van a cukorszint alakulására is, ezért cukorbetegeknek nagyon ajánlható a fokhagyma fogyasztása.

A fokhagyma erősen antibakteriális és gombaellenes hatását először Louis Pasteur írta le 1858-ban, 1920-ban pedig a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. A fokhagyma tehát eredendően peszticid, vagyis vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású (külsőleg és belsőleg is): ősztől-tavaszig fogyasztva kiválóan véd a náthás megbetegedések ellen. A II. világháborúban sebek üszkösödésének megakadályozására is használták. Belsőleg pedig a paraziták nagy ellensége: féregűző hatása is ismert, ezáltal folyamatos fogyasztása mellett kihajtja a parazitákat, bélférgeket. Minden nap fogyasszunk nyersen pár gerezdet, vagy olívaolajba keverve, apróra törve pirítósra is kenhetjük. Ha tojás, vagy húskrémet készítünk, abból sem kell kihagyni, de a patikákban kapható kapszula-formák is kiváló egészségvédő hatásúak, mint ahogy a belőle készült alkoholos tinktúrák is, amelyek koncentráltan tartalmazhatják a hatóanyagokat – mondta Barna Lajosné Éva, dietetikus, hozzátéve: ha szeretnénk elvenni a fokhagyma kellemetlen szagát, fogyasztása után rágjunk el egy kevés petrezselymet. A belgyógyász és a dietetikus szerint azonban az interneten terjedő tévhittel ellentétben például a nyaki plakkok feloldására egyáltalán nem alkalmas, ha az érintett területet almaecetes, vagy bármilyen más fokhagymás oldattal kenegetjük, vagy bedörzsöljük. – A fokhagyma belülről hat, kívülről nem szívódik fel olyan mélyen, ami ezt a jótékony hatást kifejtené – mondta dr. Kozma Ákos. Más a helyzet viszont az alkoholos tinktúrákkal. Ezek koncentráltan tartalmazzák a fokhagyma összes jótékony összetevőjét, így várandós és szoptatós kismamákon, epebetegeken kívül bárkinélk alkalmazható – ám csak szigorú szabályok betartásával! A kúra előtt mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost az alkalmazni kívánt fokhagymakivonatról, mert a fokhagyma fokozhatja egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit melyek vérhígító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.).

Forrás: www.webbeteg.hu

Hozzávalók 5 db 150 ml-es üveg ecetes fokhagymához:
- 50 dkg fokhagyma
- 1 dl 20% ecet
- 6 dl csapvíz
- 4 evőkanál kristálycukor
- 3 kávéskanál konyhasó
- kapor
- babérlevél
- színes bors
- koriander mag

Ecetes fokhagyma elkészítése:

Mivel itt nem fogunk tartósítószert használni, és a só mennyisége sem elegendő a tartósításhoz, muszáj lesz hőkezeléssel tartósítani az egészet, így egészségügyi szempontból veszít egy keveset az értékéből mindenképpen majd a fokhagyma, de ettől még nagyon finom csemege lesz. Szóval, kezdjük az egészet a fokhagymák megtisztításával, majd ha ez megvan, tegyük őket félre egy tálba. Mossuk tisztára az üvegeket, amibe tenni fogjuk őket; forró vízben, mosogatószerrel mossuk át, öblítsük ki, majd hagyjuk lecsepegni, megszáradni magától.



A megtisztított fokhagymagerezdeket tegyük az üvegekbe, majd minden üvegbe tegyünk néhány szem színes borsot - jó a fekete bors is, de a színes gusztusosabb, szebb -, egy kisebb babérlevelet, pár szem koriander magot, és két csipet szárított, morzsolt kaprot (lehet friss kaporral is eltenni). Mi szeretjük a kaprot, de akinek nem a kedvence, akár ki is hagyhatja. Ha megvannak töltve az üvegek, akkor vegyünk elő egy tiszta lábast, és a cukorból, sóból, vízből, ecetből készítsük el a felöntőlét, majd forraljuk fel. Ha már zubog, akkor vegyük le kis lángra, és merőkanállal kezdjük el fokhagymákra merni a lét (színültig). Amint megtelik egy üveg, lazán csavarjuk rá a kupakot az üvegre.

Ha az összes üveg tele van, akkor a lábasból öntsük ki a maradék lét, mossuk ki, majd tegyünk az aljára egy konyharuhát, állítsuk bele a lazán lezárt üvegeket, és engedünk köré forró! vizet. Fontos, hogy forró legyen a víz, mert az üvegek fel vannak forrósodva, és ha hideg vizet engedünk rájuk, könnyedén szétpattanhatnak. Ha megvan ez is, lassú tűzre tegyük fel forrni, és hagyjuk ott addig, amíg el nem kezd az üvegekben is gyöngyözni a lé. Ha így van, zárjuk el alatta a tüzet, és egyenként óvatosan vegyük ki a lábasból, alaposan tekerjük rá a kupakokat, majd tegyük félre, hogy kihűljenek.



Ha kihűltek, mossuk le őket, majd ellenőrizzük, hogy mindegyik kupak homorú-e, azaz kialakult-e bennük a tartósításhoz szükséges vákuum. Amelyik nem homorú, annál nem zár rendesen a kupak. Cseréljük le, forraljuk újra nedves dunsztba, majd zárjuk le ismét, és hagyjuk kihűlni. Ha mindegyik oké, mehetnek a kamra polcára, ahol pár hónap alatt tökéletesen összeérnek az ízek.

Ha kék/zöld lesz a fokhagyma:
Erről azért írok, mert viszonylag sokszor megtörténik (a jelen savanyú fokhagymánk is kékes foltokkal díszítette magát), és sokan kíváncsiak a válaszra. A fokhagymának ugyanis van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig, hogy a korának, kéntartalmának, és feldolgozásának módjától függően előfordulhat, hogy elszíneződik. Hogy ez miért is történik, mindjárt leírjuk, de először is tisztázzuk a legfontosabb kérdést: az elszíneződött fokhagyma, legyen bármilyen ijesztő is, nem mérgező, továbbra is teljes mértékben fogyasztható és egészséges. És akkor most jöjjön a válasz a miért kék a fokhagyma, illetve a miért zöld a fokhagyma kérdésre. Ennek megválaszolására a Food & Wine blogból vennék át egy idézetet:

A kék színű (zöld színű) fokhagyma megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. Jól ismert, hogy a fokhagymában bőven találunk kéntartalmú aminosavakat (metionin, cisztein). A fokhagymagerezdek a fokhagymára jellemző módon körülbelül 1% alliint is tartalmaznak. Az alliin amúgy az említett cisztein nevű kéntartalmú aminosav derivátuma, amit a fokhagymagerezd összezúzása után a levegő oxigénje hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes fokhagyma szag okozója. Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok is képződnek az oxidáció során. A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek ezek után már reakcióba léphet a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk. Savas közegben (ecetsav) különösen a friss, nem teljesen érett, magas nedvességtartalmú, és enzimaktivitású fokhagyma lesz kék, vagy zöld színű. Az elszíneződés megjelenése, intenzitása tehát leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.

Mindenkinek fokhagyma savanyítást készítést kívánunk.

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊