Aki ivott már házi diólikőrt, az tudja, hogy milyen finom dologról van szó. A bolti diólikőrök meg sem közelítik a házi diólikőrt, ami mivel hogy a még éretlen, zöld dióból készül, inkább nevezhető zölddió-likőrnek. Idén elhatároztuk, hogy mi is belefogunk ennek az istenien finom italnak az elkészítésébe, ami egyébiránt egyben gyógyital is, ahogy Zilahay Ágnes már régen (1892) megírta, kitűnő gyomorerősítő is...

Zilahy Ágnes - Valódi magyar szakácskönyv (1892): Egy 3 literes bőszáju üvegbe tegyünk karikára vágott 20 gyenge zöld diót, 20 szem szegfüszeget, két darab fahéjat és fél kiló czukrot. Ezeket kevés vizzel felfőzve, öntsük az üvegbe és töltsük tele az üveget seprő, vagy törkölypálinkával. Az üvegeket időnként rázzuk fel. Pár hét alatt össze érik; gyomor fájdalom ellen igen hathatós gyógyszer.

Mi most ezt az alapreceptet bővítettük ki egy kicsit fűszerekkel, és cukorral, hogy ne diópálinka, hanem diólikőr legyen belőle. Az arányokon mindenki módosítson magának nyugodtan, ha több pálinkája is van, de mivel nekünk pont ennyi volt itthon, így ehhez számoltuk a mennyiségeket...

Hozzávalók a házi diólikőrhöz:
- 1.7 liter házi pálinka (vagy vodka)
- 4-5 dl csapvíz
- 4 rúd fahéj
- 1 vaníliarúd
- 3 csillagánizs
- 10 szegfűszeg
- 1 narancs héja (csak a sárga rész, a fehér nem kell)
- 15-20 db zöld dió
- 80 dkg cukor
- 5 literes üveg

Mikor gyűjtsük a zöld diót?

A zöld dió gyűjtési ideje az adott évtől függ, de általában június eleje-közepe tájára esik. A lényege, hogy a diók már minél nagyobbak legyenek, de a belsejükben még ne kezdődjön el a héj csontosodása. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha leszedünk egyet, átszúrjuk egy hústűvel, vagy kötőtűvel, és ha akadály nélkül halad át a dión a tű, akkor jó. Ugyanezt ellenőrizhetjük akár egy késsel is, ekkor vágjuk félbe a diót, és ha a kés könnyedén szeli keresztül, akkor jó.

Zöld dió, a zöld csoda: a diófa hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termőhelyek a mai Tiszacsécse és Milota környékén találhatóak. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet - szinte minden része értékes. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hőmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fűszerek gondos kiválasztása, a mesterséges adalékanyagoktól mentes előállítás és a használt recept pontos betartása követi. Az eredmény: enyhén diós, fűszeres illatú és ízű, édes finomság. A zöld dióból különféle eszenciák, borok, likőrök, olajok, lekvárok is készülnek. A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minőségű diójaként tartják számon. A hungarikum-számba menő különlegességre eddig kevés figyelmet fordítottak, ám most egyre többen fedezik fel, és egyre népszerűbbé válik.

Forrás: www.hazipatika.com

Diólikőr elkészítése házilag:

A diólikőr elkészítése azzal kezdődik, hogy zöld diót szedünk a fáról, majd alaposan megmossuk, felhúzunk egy gumikesztyűt (ezt tessék komolyan venni, mert annyira megfogja az ember kezét, hogy korom fekete lesz, és lemosni nem lehet, meg kell várni, míg lekopik), majd negyedekre vágjuk a diókat. A negyedelt diót rakjuk egy nagy befőttes üvegbe, öntsük nyakon a jó fajta házi pálinkával, vagy akár vodkával, dobáljuk bele a fűszereket. Itt jegyezném meg, hogy a narancs héjából csak a sárga rész kell, a fehér nem. Én ezt egy egyszerű zöldséghámozóval vágtam le a narancsról. Fontos továbbá, hogy a narancsot mossuk meg rendesen a felhasználás előtt. A végén öntsük bele a cukrot is, majd alaposan zárjuk le az üveget.

Mire minden fűszert az üvegbe teszünk, már valószínűleg elkezdődött a folyamat, és elszíneződött a pálinka. Ez a folyamat egészen addig fog folytatódni, mígnem egészen fekete nem lesz az ital. Azonban ezzel még nincsen vége. A diólikőr majd valamikor legkorábban is október november környékén lesz fogyasztható, addig érnek az ízek az üvegben. Hetente rázzuk fel, és amíg lehetőségünk van rá, minden nap tegyük ki a napsütésre, hogy a meleg elősegítse a folyamatot. A cukor már a második napra feloldódik benne.

Nagyjából két-négy hét elteltével szűrjük le (a jobb oldali fotón 3 napja áznak a diók). A kiszedett fűszereket öntsük le nagyjából fél liter vízzel, alaposan mossuk át benne a fűszereket és a diókat, hogy kioldja belőlük a bennük maradt értékes pálinkát. Ezt követően dobjuk ki a fűszereket, de a diót, ha kedvünk van, akár meg is ehetjük, hiszen rendkívül egészséges, de tartsuk szem előtt, hogy ugyanolyan magas lesz az alkoholtartalma, mint magának a likőrnek. A vizet, amivel átmostuk a diókat és a fűszereket öntsük a leszűrt likőrhöz, alaposan keverjük el, majd palackozhatunk kedvünkre...

Tipp: ha a zölddió-likőrrel párhuzamosan készítünk zölddió-befőttet is, akkor a likőrből kiszedett diókat és fűszereket a szirupfőzési szakaszban (ami, ha a kettőt egyszerre kezdtük el, akkor nagyjából egy időben történik) hozzáfőzhetjük a zölddió-befőtthöz is. Ez esetben nem feltétlen kell majd bele rum, vagy rum aroma, de ezt a bővebben leírjuk a Zölddió-befőtt, avagy zöld dió szirupban – az istenek csemegéje bejegyzésünkben.

Nekünk összesen 2.3 liter lett belőle. Palackozva tegyük a kamrába, és várjuk vele legalább két-három hónapot (most is megkóstolhatjuk, de még kissé nyers az íze), a legjobb azonban, ha karácsonyig nem nyúlunk hozzá. Addigra a most még haragoszöld likőrnek be kell barnulnia szépen, és az ízek, aromák is összeérnek.



Kellemes likőrkészítést kívánunk mindenkinek. :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊