Nagyon szeretjük a szilvás gombócot az én drága feleségemmel, de egészen addig, míg öntudatunkra nem ébredtünk – már ami a tudatosabb élet iránti vágyunkat illeti –, ezt is, mint több mást is félkészen vettük meg a multinacionális cégek rabjaként. Aztán jött az ébredés, kinyílt a szemünk. Elkezdtünk odafigyelni arra, hogy mit eszünk meg, hogy a boltok polcairól mit veszünk le. Jobban megnéztük a terméktájékoztatókat, hogy mi honnan származik, mi miből készül. Egyre inkább keresni kezdtük – és ez a folyamat még most is fennáll –, hogy mi az, amit otthon is el lehet készíteni, mert az jobb, mert az finomabb, mert az frissebb, mert az tartalmasabb...



Ezen úton járva számtalan finomságról derült már ki, hogy otthon is elkészíthető házi körülmények között, sőt! A legtöbb esetben azt tapasztaltuk, hogy ezek finomabbak is. Ezen utunk mai állomása a szilvás gombóc. Igen, bevallom töredelmesen, ezt mi magunk most készítettük először életünkben. De mint ahogy ez a többi házi készítésű finomsággal volt, most sem csalódtunk, most sem bántuk meg. Ízében ugyan nem sok különbséget mutat a multiknál kapható gyorsfagyasztotthoz képest, de állagában sokkal lágyabb, omlósabb, finomabb. És másnap, sőt, harmadnap is ugyanilyen finomak, omlósak és lágyak a gombócok. Ezért egészen biztos, hogy ezentúl ezt is mindig házilag fogjuk elkészíteni, mert ez sem egy nagy ördöngösség. :-)

A szilvásgombóc klasszikus étele a magyar gasztronómiának. A töltött tészták közé tartozik, amelyeket meleg éttermi tésztának is hívnak. Egy ideig „lesajnált” műfajnak tartották, amelynek képviselői – ilyen még a vargabéles, a túrógombóc, és társaik – fölött eljárt az idő. Pedig ezeket a tésztákat mindenki kedveli, ezért nagy revelációnak számítottak azok az éttermek, amelyek elkezdték ismét az étlapjukra tenni a szilvásgombócot és meleg töltött tészta ételeket.

A szilvásgombóc készítése nem ördöngösség, de pontosan tudni kell a tésztakészítés fortélyait, hogy ne legyen se apróka, se ágyúgolyó méretű, és a tészta éppen befedje a szilvát, mert ha főzés közben kifolyik belőle a szilva, a fahéj és a cukor, akkor a főzővíz élvezetesebb lesz, mint a kiszedett gombóc. Ezeket a klasszikus ételeket nem is a szakácsokra bízták-bízzák az éttermekben, hanem azokra a névtelen főzőasszonyokra, akiknek kezében benne van a tésztakészítés tudománya. Ezekre a helyekre sokan elzarándokolnak a friss szilvásgombócért.

A tészta már az ókorban is ismert étel volt, az Olaszországban feltárt etruszk sírok emlékei megőrizték olyan feliratokat, amelyek a tésztakészítés különböző szakaszait mutatják, ábrákkal díszítve. Egyes sírokban a régészek még a tészta készítéséhez szükséges konyhai eszközöket is megtalálták.

A középkori tömeges nagy vándorlások idején az emberek szárított tésztával táplálkoztak. Európába is így került el a tésztakészítés, ami a reneszánsz korszakban terjedt általánosan, de sokáig csak a főúri konyhák kiváltsága maradt. A XIX. században még nem volt ennyi féle formájú és ízesítésű tészta, mint amilyeneket ma fogyasztanak az emberek. Az olaszok elsősorban a makarónit, máshol szinte csak a metélt tésztát ismerték elődeink, azt is csak levesben fogyasztották. Tartósításra akkor még kizárólag a szárítás állt az emberek rendelkezésére. Ez pedig nem tette lehetővé a töltött tészták hosszabb idejű tárolását, amit a magyar háztartások az osztrák példák nyomán ismertek meg. A cukrászsütemények készítését a francia mesterek hozták el Magyarországra, a házi tészták azonban az egyébként is sok ihletet és példát adó osztrák konyhák nyomán terjedtek el a magyar családi asztaloknál.

Forrás: www.szilvásgombóc.hu

Hozzávalók a szilvás gombóchoz:
- 50 dkg kimagozott, friss szilva, vagy szilvabefőtt
- 1 kg krumpli
- 20-40 dkg liszt (amennyit felvesz a krumpli)
- 1 evőkanál búzadara
- 2 evőkanál olaj
- 1 tojás
- konyhasó
- zsemlemorzsa
- őrölt fahéj (opcionális)
- cukor (por vagy kristály - opcionális)

Szilvás gombóc elkészítése:
A héjában megfőtt, majd meghámozott és áttört burgonyát elkeverjük az olajjal, liszttel, darával, megsózzuk, és egy tojással összegyúrjuk. A lisztet addig kell adagolni a krumplihoz, amíg könnyedén gyúrható nem lesz. Ez a mennyiség nagyban függ a liszt minőségétől és a krumpli nedvességtartalmától. Az összegyúrt tésztát pihentetés nélkül dolgozzuk ki. Fél centi vastagságúra kinyújtjuk, majd 8 cm-es kockákra vágjuk, és mindegyik közepébe egy szem magozott szilvát helyezünk (aki szereti, a szilvát meghintheti fahéjjal kevert cukorral, de ez akár el is hagyható, ízlés dolga. Ha szilvabefőttet használunk hozzá, akkor már cukrozni nem kell, esetleg egy kevés fahéjat adhatunk hozzá, ha nincs benne az is a szilvabefőttben). A négyszögek sarkait összefogjuk, és lisztes kézzel gombócokat formálunk belőle. Sós vízben főzzük, amíg a gombóc feljön a víz tetejére, és egyet forr. Leszűrve leöblítjük, és zsiradékban pirított morzsában megforgatjuk.

Ezt követően melegen tálaljuk egy kis porcukorral meghintve. Ha nem fogy el, tároljuk hűtőben, majd megmelegítve újra nagyon finom lesz, és puha. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a házi szilvás gombóchoz...

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊