A múlt hónap közepe táján egy kedves ismerősünknél láttunk gyönyörű szép bodzavirágokat, és annyira lázba jöttem a dologtól, hogy meg is kérdeztem, nem lehetne-e megmetszeni a gyönyörű, kártevőktől mentes bodzabokrait. Ő nem hogy csak beleegyezett, de még segített is megtölteni két reklámszatyrot, amelyekből egész úton hazafelé áradt a mámorító bodza illat. :-) Pár nappal később egy kisebb mennyiségből bodzás házi joghurt lett, a nagyobbik feléből pedig a jelen poszt alanyát képező istenien finom bodzavirágbor. :-) Ezzel el is érkeztünk a legújabb házi borunkhoz, ami egyben a második gyógyborunk is a csipkebogyó-galagonya keverékből készült szíverősítő után.

Már akkor tudni lehetett, hogy ez a bor nagyon jó lesz, amikor forrni kezdett. Az illata ugyanis az egész folyamat alatt belengte a szobát (igen, a szobában forrt a bor, mert a szobánk elég nagy ahhoz, hogy az ötliternyi borból felszabaduló széndioxid mennyisége ne legyen veszélyes). Az első kóstoláskor ez be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, mert az íze is nagyon jó volt. Az ülepítés után pedig egy olyan gyönyörű színt vett fel, amelyet egyik fotó sem képes teljességgel visszaadni, így mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítését...

Hozzávalók a házi bodzavirágborhoz:
- 30-40 szép nagy bodzavirág ernyő
- 5 g citromsav vagy borkősav (vagy két citrom leve)
- 5 g szárított sütőélesztő
- 1.5 g borkén
- 1 kg kristálycukor
- 4 liter víz

Házi bodzavirágbor elkészítése:

Ez egy roppant egyszerű bor, mert nem kell gyümölcsöt mosni, darabolni, szétnyomni, előerjeszteni, kipréselni, stb.... Sőt, itt pont az a lényeg, hogy felhasználás előtt ne mossuk meg a virágokat, mert akkor az igazán értékes része, a virágpor odavész, márpedig nagyon sok íz- és aromaanyag abban van. Szóval, itt az első lépés, hogy forraljuk fel a megadott mennyiségű vizet, dobjuk bele a leszemezett virágokat (talán a virág leszemezése a legnehezebb ebben, de én TV nézés közben megcsináltam nagyjából harminc perc alatt), és főzzük nagyjából tíz percig. Amikor a virágok már megbarnultak a hő hatására, már jó lesz. Kevergessük át párszor, majd szűrjük le az egészet. Keverjük el benne teljes oldódásig a kristálycukrot, majd hagyjuk langyosra (max. 30 fok) hűlni az egészet. Ezt követően öntsük bele egy ötliteres befőttes üvegbe, majd adjuk hozzá a citromsavat, vagy borkősavat (én személy szerint jobban szeretem a citromsavat, mert a borkősavat is természetes anyagokból állítják elő, de annak kivonásához kénsavat használnak, és az nekem annyira nem szimpatikus). Amikor a savat hozzáadjuk, már semmiképpen sem legyen fém edényben, mert a sav olyan fémsókat oldhat ki az edényből, amelyek károsak lehetnek az emberi szervezetre.

Amikor már benne van az ötliteres üvegben, vagy demizsonban, vagy ballonban, vagy akármiben, amiben erjeszteni fogjuk, akkor vegyünk ki belőle néhány decinyit, és ha már nagyon kihűlt volna, akkor melegítsük vissza 30 fokosra nagyjából, majd adjuk hozzá a porélesztőt. Hagyjuk kicsit, hogy ezek jól elszaporodjanak benne. Ennek bizonysága, hogy szépen felhabzik, egy szürkésbarna habréteg alakul ki a tetején. Amikor ez megtörtént, akkor keverjük jól el, és öntsük vissza az üvegbe (Ez nálunk 2014.05.18-án történt meg).

Innentől kezdve nagyon gyorsan beindul a folyamat, így igyekezzünk lezárni az üveget borászati (vagy az annak megfelelő házi készítésű) kotyogóval, hogy a keletkező széndioxid gáz távozni tudjon, de a levegő ne juthasson be, mert akkor megecetesedhetne, megromolhatna a készülő bodzavirágbor. Mivel már ez a sokadik házi készítésű borunk, nem kívánjuk újra leírni, hogyan készül a házi kotyogó, azt bárki megtekintheti az arról készült leírásban. A lezárt üveget tegyük 15-25 fok hőmérsékletű helyre, és hagyjuk erjedni. Az erjedésnek három fázisa van: a zajos erjedés, amikor a bor igazán forr. Ilyenkor a folyadék igen intenzív mozgásban van. Ez a folyamat nagyjából 8-10 nap alatt lezajlik. A második fázis a csendes erjedés, ami akár több hétig is elhúzódhat, és végül az utóerjedés, amikor a bor már éppen, hogy csak gyöngyözik. Ez a végső fázis szintén hetekig tarthat, de itt is (és a másik két fázisnál is) sok befolyásoló tényező lehet, így nehéz lenne pontosan megmondani, hogy kinél meddig fog tartani.

A lényeg, hogy amikor már éppen hogy csak pezseg a bor, ejtsünk meg egy kóstolót. Ha elég jónak érezzük, akkor akár meg is állíthatjuk a folyamatot. Ha így szeretnénk tenni (mi így tettünk 2014.06.02-án), akkor nincs más teendőnk, mint a borként hozzáadni. Ehhez vegyünk ki egy keveset a borból egy edénybe, abban keverjük el a borként teljes oldódásig, majd öntsük vissza. Fedjük le valamilyen légáteresztő anyaggal, hogy tudjon szellőzni. Nem kell félni attól, hogy megecetesedik, mert a borkén ezt nem fogja hagyni. Szép lassan leáll benne minden folyamat, és borunk elkezd ülepedni. A borkén mennyiségével azonban vigyázzunk, hogy semmiképpen se adjunk hozzá többet a leírtnál, mert ha túl sok a borban a kén, akkor fejfájós utóhatása lesz, amikor isszuk. Szóval, fedjük le, és tegyük félre ülepedni.

1-2 hét ülepedés után (ennek a bornak ugyanis nem kell sok idő az ülepedéshez) egy gumicsővel fejtsük át másik üvegbe. Ha nem érezzük elég tisztának, akkor még hagyhatjuk akár több hónapig is ülepedni, de ha nem zavar minket, hogy átlátszó helyett csak áttetsző, akkor akár palackozhatjuk is, majd a palackban az idő múlásával ülepszik még. Mi nem vagyunk ennyire maximalisták, ezért mi, amikor már áttetsző, le szoktuk fejteni, és palackozzuk (ezt ezúttal 2014.06.05-én tettük meg). Korábbi boraink tapasztalatai azt mutatják, hogy az átlátszó szintre történő teljes leülepítés legalább fél év. Mi ennyit nem tudunk várni, mert kellenek az ötliteres üvegek. :-) Nekünk a palackokban ülepszik tisztára. ;-) A képen is látható, hogy ennek a bornak nem volt sok üledék az alján. Palackozás után nekünk ebből az ötliteres üvegből 5 db 0.75 literes és 2 db 0.5 literes borosüveget sikerült megtöltenünk, és maradt még egy-két decinyi, amit helyben megittam. Tehát az 5 literből 4.8 liter lett, ami nagyon jó arány.

A recept könyvből (Bencsik Klára - Koronczai Magdolna: Házi befőzés, tartósítás / Kossuth Könyvkiadó - 1995.) való, amit a feleségem édesanyjától kaptam kölcsön.

Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának II. évfolyam, 1. (5.) számában.

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊