Az idei év során már jó néhány házi bort készítettem a legkülönbözőbb alapanyagokból. Mindegyik különleges volt a maga nemében, de gondoltam, milyen jó lenne egy igazán különleges, zöld színű bort készíteni. És mivel amúgy is egyik kedvenc gyümölcsöm a kivi, az alapanyag tekintetében a választás erre a gyümölcsre esett. Vettem két kilogrammot belőle, majd néhány napi érlelődés (a kivi utóérő gyümölcs, azaz ha kiteszem az ablakpárkányra, akkor továbbérik) nekiálltam a feldolgozásnak, hogy elkészítsek egy újabb, különleges házi bort... Mint utóbb kiderült, valóban különleges lett, ugyanis olyan savanyú bor érett belőle, amilyet még soha eddigi életemben nem ittam. :-) Ettől még nem lett rossz, sőt! Kellemes és egyben érdekes az ízvilága a kivinek és a párjául választott vaníliának köszönhetően, de a szokásostól is nagyobb mennyiségű cukor felhasználásának ellenére roppant savanyú és száraz bor lett belőle. Éppen ezért csak azoknak ajánlom az elkészítését, akik szeretik a száraz, savanyú, de mégis ízes borokat...

Hozzávalók a vaníliás kiviborhoz:

- 2 kg kivi

- 65 + 10 dkg kristálycukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 5 gramm szárított sütőélesztő (opcionális)

- borkén

Vaníliás kivibor elkészítése:

A gyümölcsöket hagytam pár napi utóérni, majd ezt követően megtisztítottam, és apró kockákra vágtam. Paradicsom paszírozón átnyomva (2013.12.09-én történt) finom, rostos lét sikerült kinyerni belőle (sajnos a fényképek minősége nem az igazi, mert egy borongós délután készültek, és a konyhában ilyenkor nem a legjobbak a fényviszonyok). Ezt követően a kivi mustot beleöntöttem egy ötliteres befőttes üvegbe. Felöntöttem annyi vízzel, hogy az üveg tele legyen, majd félre tettem, hogy az ízek és aromák kiázhassanak. Két napig hagytam így ázni. Ezt követte a leszűrés művelete. Ehhez nagyon finom szövésű vásznat használtam négy rét hajtva. Az így nyert lé háromnegyedig sem töltötte az ötliteres üveget. Lemértem a 65 dkg kristálycukrot. Kiszedtem a léből nagyjából két liternyit, azt fellangyosítottam (maximum 30-35 fok), és teljes oldódásig kavargatva feloldottam benne a cukrot. Ebből fél liternyit kiöntöttem egy edénybe, és hozzáadtam a vaníliás cukrot és a szárított élesztőt. A maradék lét visszaöntöttem az üvegbe. Amikor az élesztő már kellően felfutott (legalább fél centi vastag sűrű hab keletkezett a tetején), akkor beleöntöttem azt az ötliteres üvegbe, és langyos (maximum 30-35 fokos) vízzel kiegészítettem, hogy tele legyen az üveg.

Szoba hőmérsékletű helyiségbe (20-24 fok) tettem, ahol alig fél órán belül be is indult a folyamat, elkezdett pezsegni. Az üveg tetejét borászati kotyogó segítségével légmentesen le kell zárni. Lehet házi módszerrel is helyettesíteni a borászati kotyogót, ennek leírása a borászati kotyogóról szóló leírásban található meg, most külön nem részletezném. A kotyogó lényege tömören: kiengedi a felesleges mennyiséget a forrás során keletkező szándioxid gázból, de nem engedi be a levegőt, amelyben olyan mikroorganizmusok vannak, amely a készülő bort tönkretehetné.

Miután lefedtük az üveget nagyjából két hétig fog forrni a bor. Ebből az első 8-10 napban lesz az intezivebb, úgynevezett zajos erjedés, majd ezt követően folyamatosan csendesedni fog a forrás, mígnem végül szinte majdnem teljesen megáll. Ekkor le kell szedni a fedést róla, és borkén hozzáadásával meg kell állítani a folyamatot. Ha ezt nem tesszük, akkor még nagyon sokáig elhúzódhat az utóerjedés, és így leülepedni sem fog egyhamar. Szóval, vegyünk ki egy keveset a borból, kóstoljuk meg, és ha már jónak ítéljük, akkor lekénezhetjük. Ha úgy érezzük, hogy még kicsit gyenge, akkor hagyhatjuk még erjedni, vagy ha az erjedés megállni látszik, de még gyenge, akkor adhatunk hozzá még egy kis cukrot. Mi i est tettük, mivel kilenc napi forrás után (2013.12.18.) hirtelen leállt a folyamat. Az utólagos cukor hozzáadását nagyon tiszta körülmények között kell elvégezni, nehogy káros mikroorganizmusok jussanak a borba. Ehhez vegyünk ki fél liternyit a borból, majd forraljuk fel alaposan. Forrás közben adjuk hozzá a plusz cukrot (hozzávalóknál a plusz jellel jelölve), majd forraljuk további öt percig így. Hagyjuk lassan szoba hőmérsékletűre hűlni, majd öntsük vissza az üvegbe (érdemes a fél literből nagyjából két decilitert leinni, mert különben a cukor okozta térfogat növekedés miatt nem fog visszaférni az üvegbe, ha az nagyon tele volt).

Amint visszaöntöttük a cukros bort az üvegbe, hirtelen fel fog pezsdülni. Ekkor zárjuk vissza a kotyogóval, és a fentiek szerint folytassuk, amíg késznek nem ítéljük. Nálunk ez 2013.12.24-én történt meg. Ekkor kivettünk belőle nagyjából két decilitert, majd egy kielégítő kóstolás után elkevertük benne a borként. Ezt visszaöntöttük a borba, és alaposan felkevertük (nem baj, ha az alján képződött üledék is felkeveredik, majd leülepszik ismét). Immáron nem takartuk le, mert az eddigi borainkat mindig letakarva tartottuk az ülepítés során is, és így mindegyikbe maradt széndioxid (tehát aki szereti a pezsgőborokat, akár azt is készíthet belőle, ha továbbra is takarás alatt tartja). Az ülepedéshez megint csak kell egy kis idő. Ha megakarnánk várni a teljes ülepedést, az több hónap lenne, de nekem nincs ennyi türelmem. :-) Általában egy-két hetet szoktam ülepíteni. Most nyolc napot vártam, majd nekiálltam lepalackozni (2014.01.02.).

A palackozásnál már nincsen különösebb ördöngösség. Egy gumicső segítségével óvatosan fejtsük át egy tiszta üvegbe, majd onnan már biztonsággal palackozhatjuk. Nekünk 6 db 0.75 liter lett belőle. Mindenkinek kellemes borkészítést kívánok. :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊