A minap sikerült két darab kókuszdiót is elég jó áron vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. Itt azért mellékesen megjegyezném, hogy megint megbántuk, hogy ilyesmit multinál vettünk, de hát ugyebár igen kevés Magyarországon a kókuszdió-őstermelő. Szóval, az volt a terv, hogy az egyik kókuszdióból kókuszchips lesz, a másikat pedig önmagában csak úgy elrágcsáljuk. De ez nem így lett, ugyanis mikor a kókuszdiót felszúrtuk, hogy kiöntsük a kókuszvizet belőle, már akkor megcsapott a dohos pinceszag. Látszatra ugyanolyan volt a lé, mint bármelyik másik egészséges kókuszé, de a szaga olyan volt, akár egy százéves pincéé. Amikor feltörtük, akkor láttuk, hogy a belső fehér réteg, ami a kókusz lényege, puha és nyálkás ahelyett, hogy kemény és zsíros lenne. Így történt, hogy ez a kókuszdió egyetlen elegáns mozdulattal a kukába röppent.

Ott tartottunk, hogy kókuszchipset szerettem volna készíteni, mert olvastam róla Nagy Róbert honlapján, és megtetszett. Vettünk hát kókuszdiót, és kipróbáltuk, de megmondom őszintén, nem hozta azt az élvezetet, amire számítottam, amit vártam. Nem mondom, hogy rossz, el lehet ropogtatni éppen, de annyival többet nem ad a szimpla kókuszbélnél, hogy legközelebb ennyit maceráljunk vele. Lehet, csak azért vártam tőle sokat, mert a  recept forrása a Raffaellohoz hasonlította, azzal egy lapon emlegette, és valljuk be, annak a közelébe sem ér. De azért nem bántam meg, hogy elkészítettem. ;-)

Hozzávalók a kókuszchipshez:

- 1 db kókuszdió

- kevés porcukor

Kókuszchips elkészítése: 

A kókuszdiót lékeljük meg, és csurgassuk ki belőle a kókuszvizet. A kókuszvíz egy opálos színű, kókusz illatú folyadék, ami bővelkedik az ásványi anyagokban, úgyhogy ne öntsük a csapba, igyuk meg bátran. nagyon egészséges. Ha felszürcsöltük, akkor törjük fel a kókuszdiót (aki nem tudja, hogyan kell a kókuszt meglékelni, feltörni, az kattintson a bejegyzésen belül bármelyik kókuszdió linkre, és az ott található leírásban talál erre utaló instrukciókat egy videóval együtt). A kókuszchips elkészítése pedig pofon egyszerű: a kókuszbélről a vékony barna héjat hámozzuk le egy zöldséghámozóval, majd vágjuk hosszú szeletekre. A szeletekből a hámozóval vágjunk vékony kis csíkokat úgy, hogy a szeletek élét farigcsáljuk vele. Ezeket a kis vékony csíkokat tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ha az megtelt, szórjuk meg porcukorral. Toljuk be a tepsit a sütőben, és 80 fokon szárítsuk ropogósra. Az eredeti recept arra int, hogy ne hagyjuk megbarnulni, de ez nekünk nem csak az első adagnál jött össze, a második kicsit megbarnult, de az én ízlésem szerint az finomabb lett (ezért szerepel ez a változat az ételfotón is). Így én azt mondom, mindenki kísérletezze ki magának, hogy neki mely formája ízlik jobban. Azért el ne égessük... :-)

A kiszáradt, megsült csíkokat szedjük ki tányérba, hagyjuk kihűlni, és már indulhat is a ropogtatás. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a kellemes nassolnivalóhoz. :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊