Ezt a finomságot én személy szerint nem ismertem. A mi családunkban ez nem volt ismeretes, mi a hagyományos fánkokat ettük, vagy a csörögefánkot. A talkedlit, vagyis a cseh fánkot a feleségem hozta az életembe (és remekül tudja elkészíteni), ő pedig az édesanyjától kapta a receptet. Amikor először ettem, fura volt kicsit. A feleségem azt mondta, meg kell kenni lekvárral, mert úgy az igazi. De valahogy nekem csak natúrban ízlett.

Nem mondom, megeszem lekvárral is, de magában sokkal jobban szeretem. Nem úgy az én drágám. Ő megkeni lekvárral, van hogy megszórja porcukorral is, és imádja majszolgatni. Nem hiába, ez egy igazi finomság - bár nem éppen fogyókúrás, és a mai gasztro-divatnak sem felel meg, azaz nem passzol bele a paleoőrületbe...

De ez minket nem zavar egyáltalán, mert mi tudjuk, nem feltétlenül az az egészséges, ami divatos. Pár éve a vega volt a divat, mindenki kölest evett szójával meg bulátával. Aztán jött a lúgosítás, és most itt a paleo. Eddig mindegyikről kiderült, hogy eszetlen mértékben nem hogy egészséges lenne, de még káros is. Ráadásul egyik sem helyettesíti a testmozgást! Mi abban hiszünk, hogy lehet enni cukrot, lehet enni zsírt, lehet enni lisztet is, mind a természetből származik, csak oda kell figyelni az életmódra, és kiegészítésként sok-sok nyers zöldséget, gyümölcsöt kell fogyasztani. A társadalomra oly jellemző elhízást, cukorbetegséget, magas vérnyomást nem feltétlenül kellene a zsírok, sók és cukrok javára írni. Az én nagyapám annyi kenyérszalonnát evett meg élete során, hogy abból egy kisebb medencényi zsírt lehetett volna olvasztani. Tartósítását pedig azzal oldották meg, hogy fateknőben sózták. Mégsem volt soha 70 kilónál több, nem volt magas a vérnyomása, és nem volt cukorbeteg sem. Szikár volt és erős. Sok zöldséget, gyümölcsöt evett nyersen, és persze dolgozott (nem irodai forgószékben), mozgott. A munkába (TSZ) vagy gyalog ment, vagy kerékpárral. És nem ám huszonnégy sebességessel, hanem  "mucsabájkkal", azzal, amit még izomból kellett tekerni. Aztán hazajött, elintézte a háztáji munkát, és telenyomta magát estére a nagyanyám cukorban, zsírban igen csak gazdag lekváros fánkjaival, vagy lekváros buktáival, majd leöblítette a saját borával. Mégis egészséges volt. Pedig szegénynek egyszerű ember lévén fogalma sem volt arról, hogy mi az a vegetarianizmus, vagy mi az a paleolit. Sosem látott sem szóját, sem bulátát. Szóval nem a csodatáplálkozást kell keresni, hanem meg kell mozdulni. Felemelni a hátsókat, és nem busszal, villamossal, taxival, autóval menni még a budira is. Nem a supermarketben kell mindent készen megvenni, hanem meg kell fogni a kerti eszközöket és neki lehet állni paleolithoz illően megtermelni magunknak (nyilván ez csak arra vonatkozik, akinek van kertje), hiszen az ősember sem a hypermarketben és nem is a piacon szerezte be a természet adományait. Fáradtságot nem kímélve ment el bogyókat gyűjteni meg vadászni, miközben annyi kalóriát égetett el, hogy mire hazaért barlangjába, már nyugodtan lenyomhatott egy szaftos-zsíros mamutsültet. :.D Életmódot és szemléletmódot kell váltani, és máris egészségesebbek leszünk...

Na de nagyon elkanyarodtam. Sajnálom, néha nem bírom megállni szó nélkül a hülyeséget, és a lustaságot. :-) Szóval, talkedli. Sok cukorral, sok lekvárral, olajban sütve...

Hozzávalók a talkedlihez:

- 40 dkg liszt

- 2 dkg élesztő

- 2 tojás

- fél liter tej

- 5 dkg kristálycukor

- olaj a sütéshez

- lekvár és porcukor a feltéthez

Talkedli, tarkedli elkészítése:

A liszt közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a két deci langyos tejet, majd hozzámorzsoljuk az élesztőt két deka cukorral, és kissé megkelesztjük. Ha ez megvan, keverjük hozzá a tojások sárgáját, a maradék cukrot, tejet, és az egészet összedagasztjuk. Ha mindent jól csináltunk, akkor egy laza, lágy tésztát kellett kapnunk. Fedjük le, kelesszük legalább háromnegyed órán át. Ha megkelt, akkor a tojásfehérjéből verjünk kemény habot, keverjük a tésztához, majd kelesszük ezzel is egy pár percig még...



Serpenyőbe tegyünk egy kanál étolajat, majd ha forró, akkor az olajos kanállal szedjünk evőkanálnyi adagokat a serpenyőbe a tésztából. Kicsit lapogassuk le, majd lassú tűzön süssük meg mindkét oldalát. Az elkészült példányokat szedjük papírtörlővel kibélelt edénybe, hogy a felesleges olajat leszedje róluk. Lekvárral megkenve, porcukorral meghintve az igazi, de akinek az túl édes lenne, fogyaszthatja natúr is, úgy is nagyon finom.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá. :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊