A borászati kotyogó az az eszköz, amely arra hivatott, hogy a bor erjedése közben termelődő felesleges mennyiségű széndioxidot kiengedje az erjesztő edényből, de a levegőt ne engedje be. A készülő bor ugyanis könnyen elromolhat, ha levegővel érintkezik. A borászati kotyogót alkalmazva az erjedő must felett képződik egy széndioxid párna, és amikor ennek a nyomása elér egy bizonyos szintet, akkor a kotyogón keresztül különös gluggyogó hangot adva távozik. A neve is innen ered. Több fajta kotyogó is létezik mind formájában, mind pedig anyaghasználatában. Anyagát tekintve készülhet többnyire üvegből és műanyagból. Ezekből láthatunk néhányat az alábbi mozaik képen. Ezen kotyogók többségét fel kell tölteni vízzel, mert az képezi légzáró réteget, amelyen az odabent felgyülemlő gázok könnyen kijuthatnak, de a levegő nem juthat be.

A borászati kotyogót házi készítésű eszközökkel is pótolhatjuk. A legegyszerűbb talán az, amikor az erjesztő edényt lezáró eszközbe (fedő, dugó, stb.) egy gumi- vagy pvc csövet vezetünk, majd ennek a másik végét egy vízzel töltött edénybe engedjük. A cső vízbe lógó végét ilyenkor célszerű valamilyen módon a vizes edényhez rögzíteni, nehogy kilökje onnan magát. Ez a módszer is tökéletesen megfelel, hiszen a funkcióját ellátja: kiengedi az odabent felgyülemlett széndioxidot, de ugyanakkor nem engedi be a levegőt az erjesztő edénybe, így ez is maximálisan hozzájárulhat házi borunk sikeréhez. Erre látható egy példa a baloldali képen, melynek forrása a Csaba Tanya családi pincészet blogja.

Természetesen nekünk is megvan a saját magunk által kialakított, borászati kotyogó helyettesítésére hivatott eszközünk. Ez az eszköz pedig néhány fillérből kihozható, viszont csupán egyszeri használatra alkalmas. Mivel nekünk eddig még nem sikerült beszerezni üvegballonokat a borok erjesztéséhez, így kénytelenek vagyunk ötliteres befőttes üvegekben készíteni. Azoknak azonban hatalmas szájuk van, így a parafa dugó szóba sem jöhet lezárásra. Lehetne gondolni a csavaros kupakra, de sajnos a régi, békebeli ötliteres befőttes üvegek szája nem csavaros, mert celofános lezáráshoz tervezték. A manapság kapható, csavaros üvegek pedig nem ötliteresek, hanem valamilyen fura oknál fogva mindössze csak 4250 ml. Fogalmam sincs, miért nem lehet 4, 4.5 vagy 5 liter, de ez nem is lényeg. Nekünk a békebeli ötliteres üvegeink vannak, így ezekre kellett kotyogóról gondoskodni. A mi módszerünk a következő: házi módszerként tökéletesen megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért.

Az alábbi videó egyik házi borunkról készült forrás közben. Ezen jól látszik, milyen szépen dolgozik a házi kotyogónk... :-)

Ha nektek is van saját módszeretek erre, akkor írjátok meg nekünk egy hozzászólásban. ;-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊