Az elmúlt évek során már igen sokféle házi bort készítettem gyümölcsökből és bogyókból éppen úgy, mint virágokból. Most azonban egy olyan bor elkészítésének módját fogom leírni, amivel már igen régóta szemezek. Ez pedig nem más, mint a házi mazsolabor, ami higgyétek el, nagyon megéri a munka minden percét, mert egy igazán finom, édes nedű a végeredmény...



Nekem legalábbis nagyon ízlett a maga muskotályos, de ugyanakkor selymes ízével. Színe pedig gyönyörűen aranyló. Ha szereted a finom borokat, akkor ezt mindenképpen próbáld ki!

Hozzávalók a házi mazsolaborhoz:
- 1 kg mazsola (tartósítószer mentes)
- 1 kg kristálycukor
- 5 liter csapvíz
- 5 g szárított sütőélesztő
- 3 teáskanál citromsav
- 1.5 g borkén

Házi mazsolabor elkészítése:

Az egész azzal kezdődik, hogy a mazsolát beáztatjuk. Több helyen is azt olvastam, hogy főzzük ki a mazsolát, de nekem az annyira idegen. A szőlőt - és végső soron a mazsola mi, ha nem szőlő - nem szokás főzni borkészítéskor. :) Ezért én úgy döntöttem, nem fogom főzni, csak hideg vízben áztatni két-három napig. Egy nap alatt szépen megszívja magát vízzel, majd elkezd beerjedni. Nos, amikor két-három nap után belekukkantunk a vödörbe, olyan látvány fogad, hogy legszívesebben azonnal kiöntenénk az egészet a lefolyóba.



De ne tegyük! Szóval, a harmadik napra már gyűlnek a konyharuhával lefedett edény körül a muslicán. Ez azt jelenti, hogy jó úton halad a borunk és elkezdett beerjedni. Ezt követően jöhet a trutyis munka: ki kell préselni a mazsolát. Akinek van gyümölcsprése (arra most nagyon irigy vagyok), annak szerencséje van. Akinek nincs, a most belemászik könyékig a vödörbe, és elkezdi a dolgos kezeivel addig nyomkodni a víz alatt a mazsolát, míg teljesen szét nem megy. Ezt követően le kell szűrni, és a mazsola maradványokat jól kinyomkodni. A lé, amit kapunk eredményül, minden lesz, csak éppen bizalomgerjesztő nem. :)

De ne adjuk fel!

Ha sikerült kinyomkodni, akkor oldjuk fel benne a cukrot, majd mehet az erjesztő edénybe a must nagyobbik része. Egy liternyit tartsunk meg belőle, és ebben szaporítsuk fel az élesztőt. Ehhez nem kell mást tenni, mint az egy liter mustot meglangyosítani (30 foknál ne legyen melegebb), és hozzáadni egy mokkáskanál cukrot és az élesztőt. Fél óra alatt szépen felhabzik, ami azt jelenti, hogy az élesztő szépen elszaporodott benne. Öntsük bele az erjesztő edénybe (ez nekünk egy hatalmas üvegballon volt), adjuk hozzá a citromsavat, zárjuk le borászati kotyogóval, vagy annak megfelelő házi eszközökkel, és hagyjuk hogy kierjedjen. A zajos erjedés alatt, ami 5-10 nap között mozog, igen intenzíven habzik majd, aztán csendesedni fog.



A bor erjedési folyamatairól már nagyon sok boromnál írtam részletesen, ezúttal időhiány miatt szófukarabb leszek. Minden bor erjedésének ugyanaz a biokémiája, ezért akit a végletekig érdekelnek a részletek, keresgéljenek régebbi házi boraim receptjei, leírásai között. ;)

Szóval, a zajos erjedés fő ismérve az erős habzás, és az intenzív "kotyogás". Az alkoholos erjedés folyamán a cukorból alkohol és széndioxid lesz. Ez a széndioxid távozik a kotyogón keresztül, aminek jellegzetes hangja van. Mikor a zajos erjedésnek vége, a kotyogó szép lassan elhallgat, és a borunk az intenzív forrás helyett már csak lassan pezseg. Ez a lassú erjedési folyamat, ami akár 2-3 hétig is eltarthat.

Amikor már úgy látjuk, hogy alig jönnek a felszínre buborékok, és szép vastag üledék (seprő) keletkezett a bor alján, ideje van az első kóstolónak. :-) Vegyük le a kotyogót az edényről, és lopjunk ki egy keveset a borból. Kóstoljuk meg, és ha ízlésünknek megfelelő, akkor adjuk hozzá a borként, alaposan keverjük el, majd fedjük le egy textil darabbal, hogy szellőzni tudjon, de semmi se kerülhessen bele, és hagyjuk legalább egy hónapig ülepedni. Ha türelmesen kivárjuk az egy hónapot (vagy akár többet is), akkor a nem túl bizalomgerjesztő trutyiból egy gyönyörű, arany színű folyadék lesz, amit én csak nemes egyszerűséggel mazsolabornak hívok. :-)

Ha megvolt az ülepedés, akkor palackozhatjuk boros üvegekbe, vagy demizsonba is. Évekig eláll hűvös helyen, ha kibírjuk addig, hogy ne igyuk meg. :-)

UPDATE 2018.07.: Idén vettünk egy hagyományos szőlőprést, és azzal préseltem le a mazsolát. Hát egészen más az érzés, minta a kézzel nyomkodásnak. A szőlőprés belső falára egyszerű szúnyogháló anyagot terítettünk, így sikerült minimalizálni a lébe kerülő növényi részeket. Egyszerűen festhető a különbség. :)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊